Pillanatok

Most, mikor már csak egy hónap van hátra Karácsonyig, mindennel foglalkozok, csak azzal nem amivel “kéne”. “Kéne”, mert igazából nem is.. Tanulnom kéne, mert jönnek a zh-k meg a vizsgák, és a tárgyakat teljesíteni “kell”, mert úgy lehet lediplomázni, meg persze állást találni. Amivel már el lehet kezdeni gondolkozni azon, hogy végre akkor hozzáfogjunk élni.. Saját otthon, esküvő, gyerekek,kertészkedés, meg minden csupajóság.

Csakhogy nekem ez sose ment, ez a koncentráljak a jövőmre és tanuljak, hogy gyorsan a végére érjek. Sosem értettem azokat, akiknek ez megy. Engem mindig megfog valami más..sütésfőzés, beszélgetés, sétálás, olvasás, vagy simán csak az alvás. Pedig nem vagyok “hülyegyerek”, aránylag gyorsan tanulok,és könnyen megértek dolgokat. De mikor valamit be kell magolnom, tudva, hogy sosem fogom használni az életben.. az nem megy. Főleg mikor a doktordoktor professzorok rossz szemmel néznek rám, mert úgy érzem, van fontosabb dolog is az életben, mint professzorrá fejleszteni magam egy bizonyos tudományágban. Én nem értem őket, ők meg engem. Kicsit irigyeltem őket, mert intelligens, elismert emberek. Aztán nemrég beszélgettem valakivel, akinek nagyon tetszik a hozzáállása az élethez. Ő azt mondta, hogy ezek az emberek nem intelligensek,csak “okosak”. Nem tudom, hogy ez másoknak mennyire érthető, nekem nagyon természetes, ahogy mondta. Az a furcsa, hogy valahol én ezt eddig is tudtam meg éreztem, de mivel senki se erősített meg ebben, ezért rosszul éreztem magam, hogy nem tudok azonosulni a gondolkodásmódjukkal.

Kicsit eltértem attól, amiről írni akartam… azokról a pillanatokról, amikor nagy káosz az egész életed, és mégis inkább megállsz, és gyönyörködsz az élet apró dolgaiban, ahelyett,hogy terveznéd a kiutat a káoszból. Nekem -sajnos vagy nem- nagyon sok ilyen pillanatom van, hetente néhány. A legjobb ezekben a pillanatokban az, hogy valahogy a problémák vagy megoldódnak alattuk, vagy egyértelmű válik a megoldásuk.

Most is egy ilyen pillanat (órák teltek már el ..) közepén vagyok. 4 órától lesz egy zh-m, amire bőven készülhetnék még, és ehelyett karácsonyi reklámokat nézek, próbálom megfogni a lényegüket, ami nem is annyira nehéz. Mindenki azt hiszi, hogy karácsonymániás vagyok,mert van egy szokásom, hogy bizonyos időközönként megosztom a hátralévő napok számát. Ez nem önmagában a karácsonynak szól, hanem a megelőző és követő heteket, amikor akármit is tegyél, az nem kijavíthatatlan. Mikor kezd hideg lenni, minden lelassul az életben, és hiába jönnek a vizsgák, és tornyosulnak a teendők, nálam a karácsonyi zenék, mézeskalács, a menü és a sütik megtervezése az első. Amikor tudom, hogy amit adok a másiknak, az örömet okoz majd neki, és ott lesz a fa alatt,amit együtt díszítettünk fel.. Nagyon szeretem ezt a hangulatot. Ma végignéztem pár videót már, és most azt szeretném, hogy hazamenjek, és megöleljem, akit szeretek, és tudjam, minden rendben van, és lesz is. Ehelyett itt ülök, és várom, hogy megírhassam a dolgozatomat, a szebb jövő reményében:)

Szeretem ezeket a pillanatokat, mert tiszták és tökéletesek, nem foglalkozok a mindennapokkal, mintha egy teljesen más világban lennék, pedig itt ülök, nagyjából 200 másik diákkal, kint még csak hideg sincs igazából, hónak meg még hírét sem halljuk, mégis itt bent a saját fejemben karácsonyi zene szól, és hiába fázok, meleg van.

Ezek a pillanatok nagyon fontosak, csak sajnos feledésbe merülnek a hétköznapokban. Ismerek olyanokat, akik nem is emlékeznek, hogy mikor éltek meg ilyet utoljára. Törekedni kell rájuk!!!