hohoHÓÓ?!

A hó talán a tél egyik legmegosztóbb jelensége. A gyerekek nagyon nagy többsége várja, szereti, élvezi, mikor esik már. Emlékszem, én is mindig azt vártam, hogy Mikulásra már legyen hó, de ha arra nem is, hát Karácsonyra mindenképp öltözzön fehérbe a táj. Akkoriban ez még elég gyakran teljesült is, az utóbbi időben viszont egyre ritkábban van esély rá.
Valamelyik nap én is kérdeztem a barátomtól, hogy mikoooor esik mááár? és erre a megszokott, apukám által is kedvelt válasz: ne essen,mert azt csak lapátolni kell.. apa még szokta mondani, hogy őt nem zavarja,csak ne a járdára essen,és akkor eshet..Én megmondtam most is, hogy ha kell, én szívesen lapátolom, mert nemcsak a szépsége elragadó, hanem az emberek is teljesen máshogy viszonyulnak egymáshoz..

Ha esős idő van – akárcsak az utóbbi napokban – akkor senki se szeret kimenni az utcára, inkább bent vagyunk, a tévé, számítógép előtt, forró teát iszogatva, és szebb időre várva. Magyarán az eső szeparálja az embereket, és a kedvünk sem a legjobb ilyenkor, jönnek a megfázások, átfázások,elázott kabátok, és a sár..

Ellenben amikor a hó esik, az emberek kimennek az utcára, mert akárhogy is gonosz rossz és csúnya a hó, szánkózni és hógolyózni kiváló szórakozás, akár gyerek az ember,akár felnőtt. Pár éve kint építettünk egy hóembert a játszótéren, de olyan nagyra görgettük a fejét, hogy nem bírtuk felemelni rá. Már épp azon gondolkoztunk,hogy csinálunk egy kisebbet, mikor két -számunkra idegen- srác odajöttek és segítettek a helyére illeszteni. A hó inkább összehozza az embereket, egymás számára ismeretlen gyerekek rendeződnek csapatokba és hógolyóznak, segítünk a szomszéd idős néninek, és éjjel ellapátoljuk a 30 centi havat az ő háza elöl is, hogy reggel ne kelljen térdig eláztatni a ruháit, nemcsak a saját, de a testvéreink gyerekeit is elvisszük szánkózni, hóangyalkák százait készítjük, mire egy végre tökéletes lesz..
Na és persze, mikor az ünnep is hóba öltözik, annál nincs nagyobb csoda, mivel a Karácsony önmagában már csoda, és nem azért, mert tízezreket költünk ajándékra meg fára, díszekre,hanem mert a kinti hidegben az ember lelke melegszik, mert a család összegyűlik, és beszélget, játszik, együtt van. Ha ezen felül még hó is van, akkor az ünnepi eszköztár kimeríthetetlen. Hószállingózásban, fehér tájban sétálni azzal, akit szeretsz, ráadásul Karácsonykor, és nézni az ünnepi díszbe öltözött házat, az egyik legszebb élmény.

Idén úgy néz ki, nem tudunk a szüleimnél lenni Szenteste, mint az elmúl 23 évben, mert már 100 km-re költöztünk, bennem valahogy mégis folyamatosan ott bújkál az érzés, hogy igenis otthon leszünk.. Remélem 🙂 és remélem hóban 🙂