Mindig vannak.. tegnapok és holnapok, mindig voltak és lesznek is, minden ember életében… A kérdés, hogy ki melyiket választja, melyik szerint akar élni.
Régebben a tegnapokból éltem, nagyon hosszú ideig..mondom ezt 25 alatti korommal..de akkor igenis sok időnek tűnt. Mindig abban éltem.. Ha egy kis jó történt velem, mindig odavágytam vissza..egy-egy rövid beszélgetés,ami nekem mindent jelentett- neki nyilván semmit – mindig ezt akartam újra átélni. Azt hiszem alig 20 évesen sokan átesünk ezen a krízisen, mikor már vágynánk arra, hogy legyen valaki aki igazán, csak minket szeret.. és én ezt meg is kaptam még 20 éves korom előtt. De ezek még a nagy találkozást megelőző évek voltak. Utáltam mindent és mindenkit, csak a szobámban ülve vártam, hogy írjon Ő. Aki persze egyáltalán nem passzolt volna hozzám, sőt! nekem mesélte, hogy hűtlen lett a párjához.. és aki egyszer megteszi, az megteheti máskor, mással is. Persze akkor úgy gondoltam hogy ÉN más vagyok, de arra hogy ezt kiderítsem – hálistennek – sose került sor. A lényeg az, hogy amikor rájöttem, hogy változtatnom kell, nem élhetek a régi napokban, elkezdtem lezárni minden olyan valósnak hitt kapcsolatot, szálat, ami csak akadályozott volna az új életemben. És azt hiszem, elég jól sikerült is, csak nagyon ritkán van nosztalgikus hangulatom, amikor csak ülök, és gondolkozok, hogy vajon mit is ér ez az egész, hol is vagyok, és mit is akarok az élettől.. Valamiért ez is most egy ilyen este, pedig most tűnik csak úgy, hogy az életem/közös életünk végre rákanyarodik arra az útra, amin lennie kell, minden értelemben. Mégis valahogy ezt nem tudom befolyásolni, ezek az órák csak úgy jönnek, és mint valami árnyat, rám húzzák a melankólikus derengést, amit szinte érzek is belül. Tudom hogy holnapra valószínűleg nyoma sem lesz, de mégis kicsit rémisztő, hogy az ember sosem tud teljesen elszakadni a múlttól. Persze nem arra gondolok, hogy élj a mának,és ne gondolkozz, csak csináld.. de az életemnek az a része mostani fejjel nem sokat jelentett,sőt..kamaszhülyeségnek titulálnám most, amit minden nap átéltem.. és mikor itt vagyok, és mellettem alszik aki szeret és akit én is szeretek és azt hiszem ennél jobban már nem szerethetem, mindig beigazolódik hogy nincs igazam,mert van még tovább.. Szóval innen olyan gyerekesnek tűnnek az üres gondolatok, a hová tart az életem kérdések.. és mégis valahol kicsit aktuálisnak érzem a kérdést mindig.
Ilyenkor úgy érzem, hogy valahol valami üres bennem..de csak erre az időre. Semmi okom nincs rá, de szerintem mindenkit megtalálnak ezek az érzések néha..
Szóval ezek a tegnapok.. és szemben velük ott vannak a holnapok, amikért érdemes csinálni 🙂
Én imádok a holnapokért dolgozni és élni, mert látom, hogy igenis van értelme, nem csak felesleges kapálózás az egész. A legfontosabb talán, amire rájöttem, hogy megfelelő gondolatok nélkül hiába vannak erőfeszítések, és kemény munka.. Nem indulhatok úgy neki a napnak, hogy ma is keményen fogok dolgozni, bár úgy sincs értelme. Mert akkor az úgy is valósul meg.. Viszont ha tudom, hogy igenis ma is azért teszek, még ha csak egy fél órát is dolgozok, hogy a holnapjaim jobbak legyenek, akkor az bizony ha törik ha szakad, a jobbért lesz 🙂 Kezdem érteni, hogy a legnagyobb munka mindig fejben zajlik,mert el kell hitetnem magammal, hogy igenis képes vagyok rá, akármennyien próbálják beigazolni az ellenkezőjét.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: